Már egy ideje nem jártam itt, mert blogoltam. Bizony! Blogot írtam. Teljes három hétig mindennap boldogítottam a blog.hu-n az embereket a bölcs gondolataimmal. Ennek Úr és Parancsolóm nagyon örült, mert így megúszta, hogy őt boldogítsam. Végre, nemcsak magamnak írkálok! Voltak vagy húszan, akik el is olvasták. Igaz, senki nem szólt hozzá, de ez annyira nem volt szokatlan, mert a legtöbb, általam látott cikkhez nem kommentáltak. A blog.hu-nak rengeteg bloggere van, engem meg a kutya nem ismer, így örültem annak a húsz emberkének is. Azután az egyik péntek este ránéztem a blogra, és majdnem infarktust kaptam, mert huszonezernél járt a megtekintés, és volt vagy ötven hozzászólás. A nagyrésze kimerült a "hülye vagy" tényállás megállapításánál, nekem meg halvány lila fingom nem volt róla, hogy mi is történik. Hánytam-vetettem magamban a dolgot, míg végre eljutottam arra bölcs felismerésre, hogy talán el kellene olvasni a blog.hu szabályrendszerét. Szóval, kitettek az Indexre! Persze nem találtam meg a bejegyzést, hogy onnan osszam meg (á, nem, dehogyis, nem dicsekedni akartam!). Innentől már örömködve írkáltam, és nagyjából még egy hétig élveztem is. Azután kezdett piszkosul terhes lenni az egész dolog. Minden reggel azzal keltem, hogy ma miről is fogok írni, órákat töltöttem el az internet előtt, hogy megalapozottak legyenek az írásaim, és végül eljutottam arra a pontra, amikor már külföldi cikkeket fordítgattam, téma után kutatva. Ebből persze jó nagy káosz lett, szerintem ember még akkorát nem égett nyilvánosan, mint én, amikor félrefordítottam egy CNN cikket. Big Grin Gondolkodtam rajta, hogy leveszem a cikket, elvégre csak egy laza ujjmozdulat lenne az egész, de kíváncsi voltam a reagálásokra, amik nagy meglepetésemre nem merültek ki a szokásos "hülye vagy" verziónál, hanem hozzátették, hogy "azért mert...", és egy jó kis beszélgetés kerekedett a dologból. Ezt persze könyv esetében nem lehet véghezvinni, elvégre tárgyi bizonyíték áll majd az olvasó rendelkezésére, ha hülyeséget írok, de ez annyira nem izgat, elvégre törekszem rá, hogy az olvasók szórakozzanak a történeteimen. Végül három hét után eljutottam arra a pontra, hogy Shorbert Norbi és sok egyéb más mellett kimerítettem a migráns-drog-meleg témát, és úgy döntöttem, a blogolói karrieremnek itt vége is van. Ez szerintem nagy megkönnyebbüléssel tölti el több olvasómat, akik jóindulatúan próbáltak rábeszélni, hogy válasszak más témákat, és próbáljak kevesebbet gondolkodni, mert így első ránézésre nekem az nem megy. {#smileys123.tonqueout} Azért majd néha beugrok hozzájuk, csak hogy tudják, mihez tartsák magukat. A kísérlet elérte célját, már tudom, hogy remekül fel tudom borzolni a kedélyeket, úgyhogy visszatérek a jó kis könyvíráshoz. Főleg, hogy a kiadóm seggbe fog rúgni, ha nem adom le a blogolgatás miatt időben az anyagot.
Remy